XXIII. - "...azt mondanám, hogy igen?"

Sziasztok! :) 

Meghoztam a 23. fejezetet, ami ismét izgalmasra sikeredett, rettenetesen bízom benne, hogy tetszeni fog! :) 

El sem hiszem, hogy átléptük az 5200 kattintást, és tudom, hogy ezt az adatot szinte minden bejegyzés elején megemlítem, de nem tudok betelni azzal az örömmel, amit okoztok nekem. Hálás vagyok minden pipáért, kommentért. Köszönöm! 

Ebben a fejezetben kissé már érezhető egy dolog a levegőben, de nem árulok el semmit a következőről, ami már majdnem meg van írva, de a hétvégén nem biztos, hogy ki tudom majd tenni! Elvileg elutazom a nagyszüleimhez, ahol nem szeretnék internetezni, mert már 3 hónapja nem láttam őket, így lehet, hogy most mulasztani fogok egy vasárnapot, de ez még nem biztos. Gondoltam megemlítem, mielőtt még keresni kezdtek, hogy merre vagyok a kövivel. ;)

Határozatlan időn belül érkezem xxx. 

~Winter~

Örültem, hogy megismerhettem Perriet, mert ő egy nagyszerű lány. A maga vicces módján tud komoly is lenni, de az nem annyira jellemző rá, így nem is csoda, hogy rengeteget nevettünk, amíg a konyhában tevékenykedtük. 

- Ne vállaljatok gyereket és férjet - jött vissza mérgesen Eleanor a kertből és megfogta a kést, majd hozzálátott az uborka felaprításához. Perrie bandzsítva fejezte ki véleményét, mi pedig Elivel mit sem sejtően néztünk össze. El olyan hévvel vágta oda a következő pillanatban a kést, hogy félő volt, még az ujját is levágja, így inkább helyet cseréltem vele, hogy ő keverje ki a tésztát, reménykedve, hogy azzal nem tud kárt okozni magában. Bármennyire is volt részemről mindez okos döntés, a következő pillanatban rá kellett jönnöm, hogy az uborkán képes megcsúszni az ujjam, így sikeresen én vágtam el azt. Felszisszenve hátráltam el a konyhapulttól és a mosogatóhoz rohantam, hogy az uborka levét ki tudjam mosni a sebemből, mielőtt még szétmarná azt. Persze, hogy pont savanyút kellett vágnom, mert miért ne eshetne meg velem? A következő percben a lányok hangosan felnevettek, de még én is elmosolyodtam a bénázásomon. - Mi lenne, ha mégis én vágnám az uborkát? - kuncogott El és az előző idegességének már semmi jele sem volt. Óvatosan biccentettem miközben kirontottam a kertbe, hogy megérdeklődjem Nialltől: merre tartja a sebtapaszokat. 

- Miért kell, édes? - vonta fel a szemöldökét, miközben csupasz vállára dobta a pólóját, amit mostanában vethetett le. 

- Elvágtam az ujjam. Csak egy kis konyhai baleset - mosolyogtam rá, mikor elém ért. Kezei közé fogta a részemről agyon szorongatott ujjam és miután sebészi szemmel megvizsgálta egy puszit nyomott rá. - Már nem is fáj - húzódtam közel hozzá és hagytam, hogy megcsókoljon. Még mindig bennem élt az előző fenék csípése, így egy kis akcióval készültem számára, hogy visszakapja. Kezeimet fenekére csúsztattam és beléjük markoltam mire ő felnyögött. Mosoly húzódott a számra a hang hallatán, ő pedig azonnal ellökött magától. 

- Ezt nem! 

Hangosan felnevettem, amikor visszakocogott a fiúkhoz, akik szintén kacagtak az akcióm láttán. Miközben Lou levette kezét Carmen szeméről, én visszasétáltam a házba, de ott már minden kész volt, így már csak a tálcákra kellett felpakolnunk a különböző dolgokat, hogy kivigyük a pont erre a célra felállított asztalhoz. Zayn és Liam sietett segítségünkre, hogy ne hagyják ránk a cipekedést, így én felszabadultam Eleanorral együtt. A hintaágyra telepedtünk és pár perc múlva másik két társunk is csatlakozott hozzánk. 

- Liamnek nincs barátnője? - érdeklődtem, mert feltűnt, hogy mindenki hozott magával valakit, csak ő jött egyedül. 

- Az ember azt hinné, hogy ő a legkönnyebb eset, amikor lányokról van szó, pedig nem. Szegény Danielle óta még mindig keresi a megfelelő lányt, pedig lassan már kezd kiöregedni - válaszolt kérdésemre Perrie miközben szemére tolta a napszemüvegét. 

- Én tudnék egy pont hozzá való lányt - mosolyodott el Eloise és összenéztünk. Azonnal tárcsáztam a barátnőmet, aki beleegyezett abba, hogy eljöjjön most ide, így már csak arra kellett várnunk, hogy megérkezzen. - Akkor meg kell beszélnünk az akciót. 

- Kit hívtatok? - vonta fel a szemöldökét El, mire elmeséltem neki mindent Lin barátnőmről és ő is azt vallotta, hogy pont Liamnek teremtették. - Ma este közelebb kell őket hoznunk egymáshoz. Véletlenül egymás mellé ülnek, beszélgetésbe elegyednek, aztán megismerik egymást és hopp! Máris jön az esküvő - ábrándozott kezét maga előtt összekulcsolva és mondatai hallatán Elivel együtt sóhajtottunk fel, ugyanis nekünk mindez még hiányzott az életünkből. Mármint az esküvő. 

Kicsi korunkban, mint minden lány testvér megálmodtuk a saját ceremóniánkat, ahol összeadnak minket a választottunkkal. Akkoriban én Csipkerózsika hercegébe voltam szerelmes, Eloise pedig Hamupipőke választottját szúrta ki magának. Először úgy álmodtuk meg, hogy mindenképpen egyszerre tartjuk az esküvőt, de később eltávolodtunk egymástól és már úgy gondoltuk, hogy nem is muszáj nekem részt vennem az övén, vagy épp neki az enyémen. Ezt a kort hamar átléptük és ismét kitaláltuk, hogy ha nem is együtt, de egymást támogatva tesszük majd meg a nagy lépést. 

- Niall, vigyázz! A barátnőd gyűrűre vágyik - kiáltotta Perrie nevetve, én pedig átnyúlva Eleanoron megragadtam szőke barátnőm napszemüvegét és elvettem tőle, de természetesen az arcom elárulta szégyenemet, mert olyan piros lehettem, mint egy rák. - Harry, te is légy észnél! - rikkantotta ismét, mire Elivel felálltunk és ráugorva csikizni kezdtük. Egy kisebb csata alakult ki a hintaágyon és mivel nem akartunk leszállni szegény Perrieről, jöttek a fiúk és leszedtek minket róla. Niall hiába fogott a derekamnál, én rugdalóztam csak azért, hogy elengedjen és tovább tudjam csiklandozni a bűnös felet, de ujjai csípőmbe martak. A fájdalomtól felkiáltottam és elernyedtem. Csak arra a pontra tudtam koncentrálni, ami lüktetett, de legnagyobb szerencsémre barátom is észrevette, hogy kicsit túl erősen fog, így elengedett, de megfogta a kezem és maga felé fordított. 

- Szóval velem szeretnéd leélni az életed? - tekintett rám a napszemüvege mögül egy csibészes mosoly mellett. Szörnyen szexi volt így, nem is csoda, hogy a pillangóim feltámadtak a gyomromban. 

- Mi lenne, ha azt mondanám, hogy igen? - vontam fel a szemöldököm, miközben levettem a szemüvegét és a szememre toltam.  

- Akkor én lennék a világ legboldogabb embere - suttogta a fülembe, miközben kezét a derekamra csúsztatta. Ajkai érintették a fülcimpámat, és csak egyre jobban vágytam rá, hogy az én számra csúsztassa azokat. Nem is kellett sokat várnom, mert a következő pillanatban megcsókolt, de úgy, ahogy eddig még soha. Megpördült velem a világ, és még soha sem éreztem ilyet, pedig már rengetegszer csókolóztunk. Sokkal jelentőségteljesebb volt, mint bármelyik. - Már most is az vagyok - mosolygott rám, miután elváltunk, én pedig próbáltam uralkodni pirulásomon, de nem sikerült, így szégyellőségem kiült az arcomra. Hogy rátegyen még egy lapáttal, puszit nyomott az arcomra. a többiek mind nevettek a jeleneten, de a lányok szemében láttam a boldogságot is.
Mikor kész lett a hús együtt telepedtünk le az összetolt asztalokhoz és megkezdődött a cserekereskedelem. A mártást tovább adtam Niallnek, aki az asztal másik végében ülő Eleanornak, és így tovább. a végén minden visszaért a helyére, a tányérok megteltek, mi pedig végre hozzá kezdhettünk az evéshez. Torkom eléggé ki volt száradva, így legelőször a poharamba töltött borért nyúltam és kortyoltam belőle, miközben körbenéztem. Harry épp ekkor kapcsolta fel a kerti lámpát, mert már kissé besötétedett, és nem igazán látott enni. Eleanor lánya tányérjából falatozott, miközben a kis csöppségnek is adott húst és zöldségeket. Perrie Viviennet figyelte, míg Zayn szemei fián pihentek. Harry boldogan csacsogott a húgommal, kezét pedig Eli lábán pihentette és néha - amikor ideje megengedte és abbahagyta a csodálást - evett pár falatot. Liam Lin mellett üldögélt, aki időközben megérkezett és próbáltak beszélgetni, de úgy tűnt, hogy még egy kicsit nehézkesen megy nekik a dolog. Niall kezeit éreztem meg a combomon, mire minden figyelmem felé irányult. Homlokát az enyémnek támasztotta és csak mosolygott rám, mint a vadalma. Kezeimet nyakába csúsztattam, miközben ő lábaimat húzta az ölébe. Hirtelen olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy éreztem a szíve dobogását. Eldöntötte fejét, arcát pedig az enyémhez simította, miközben apró puszit nyomott a fülem előtti területre. Halkan felkuncogtam tettére, majd kezembe véve arcát egy csókot adtam a szájára.
- Menjetek már szobára! - rikkantotta valamelyik idióta, mire szétrebbentünk. Érdeklődve kerestem a nagyszájú bajnokot, de az illető már meg is kapta a magáét: Eloise keze hatalmasat csattant Harry arcán, aki nem kicsit lepődött meg barátnője tettén.
- Ne beszélj így a nővéremékkel! Te nem szoktál engem nyilvánosan megcsókolni? - vonta fel a szemöldökét és a nyertes tekintetét elővéve meredt barátjára.
- Most is azt fogom tenni - mosolyodott el kajánul a göndör és azonnal magához is húzta Elit.
- Menjetek már szobára! - utánozta Harryt Niall, mire mindenki felnevetett, Harry pedig csak azért sem szakadt el barátnőjétől.
Még mindig kacagva fordultam Louis felé, aki mögém lépett, egyik kezét pedig a vállamon pihentette. Egy pillanatra rám nézett, de a következő másodpercben Niall füléhez hajolt és belesúgott valamit, de én nem hallottam semmit. Barátom szemei elkerekedtek és azonnal felpattant, majd bement a házba nyomában Zaynnel, Harryvel és Liammel. Értetlenül néztem a lányok felé, de mindenki feltűnően kerülte a pillantásom, így tudtam, hogy ők igenis tudnak a dologról. Míg Perrie elvitte pisilni a lányát, Eleanor pedig Elivel  és Linnel beszélgetett, addig felálltam és a bejárathoz osontam. Bementem magam is a nappaliba, ahol veszekedés csapta meg a fülem.
- Ki hívta ide? Megmondtam, hogy nem szabad, mert nem tudnám, hogy megmagyarázni Winternek a kilétét! - kiabált Niall a többiek pedig egyszerre akartak neki válaszolni, így nem értettem semmit sem mondandójukból. - Mindegy. Louis és Zayn, menjetek és gondoskodjatok arról, hogy semmiképp se tévedjen be a házba, mert nem akarom elveszíteni. Liam, Harry, ti velem jöttök és elbeszélgetünk a hívatlan vendéggel!
- Semmi szükség nincs a figyelem elterelésre - szólalt meg mögülem Perrie olyan hangosan, hogy a másik szobában álló fiúk is hallják. Hirtelen fülsüketítő lett a csend, és Liam vezetésével mind az öten bejöttek a nappaliba. Niall zavartan nézett rám, abban reménykedett, hogy semmit sem hallottam, pedig most az egyszer hihetett volna az eszének. Karbatett kézzel vártam a magyarázatot és nem kicsit váltam idegessé.
- Azt hiszem itt az ideje megmagyarázni neki egy-két dolgot - ütögette vállon Louis Niallt és mindenki, aki eddig a szobában állt, megindult a kert felé és még az ajtót is becsukták maguk mögött.
- Mit kell megmagyaráznod?