XX. - Fogadott kishúgom

Hello mindenki! :) 

Megérkezett a 20. rész, miközben szépen átléptük a 4000 kattintást, amiért rettenetesen hálás vagyok. A kommenteket is köszönöm szépen, nagyon aranyosak vagytok. Egy kicsit rövid résszel jöttem, de mentségemre legyen, hogy még abban sem voltam biztos, hogy ma ki fogom tenni. Ennek ellenére nem akartalak titeket megváratni, így mégis itt van. Remélem tetszeni fog, bár én nem vagyok vele teljesen megelégedve, azt hiszem sokkal jobban is sikerülhetett volna, viszont ez talán egy fontos fejezet most, mert a következők is talán ehhez köthetőek lesznek. Nem mondok semmit sem előre, a fantáziátokra bízom a folytatást csütörtökig. Akkor ismét jelentkezem. xxx. 

Ez az egész parti nem annak indult, aminek elképzeltem. Zayn és a fiúk rengetek alkoholt hoztak, különböző színűeket, míg Eloise szintén az asztalra pakolt egy üveg bort. Az én sütijeim már szinte elvesztek a kis falapon, és ettől megijedtem. Holnap attól még iskola van, ennek ellenére a többiek most egy nagy berúgást terveztek. Akaratlanul is összefontam mellkasom előtt karjaimat, mintha ezzel a cselekedettel megvédhetném magam az elkövetkezendő dolgoktól. 

- Minden rendben? - lépett mellém Lin, aki már teljesen parti kinézetet öltött. Tekintetével aggódva kémlelt, amit nem is csodálok a délutáni kirohanásom miatt. Az még egész új lehetett neki, vagy mégsem? Niall azt mondta, hogy Lin avatta be a rohamaimba, amikor ő nem is tudott róla. 

- Természetesen - mosolyogtam rá kedvesen, de mielőtt még elléphetett volna mellőlem megragadtam a karját. - Honnan tudtál a rohamaimról, Lin? 

- Eloise mesélt róla - túrt hajába és félre nézett, mintha nem is lenne olyan fontos a dolog. Tudott valamit, amit én nem. - Amúgy nagyon szép lesz a ház, nem gondolod? A fiúk igazán jó munkát végeznek.
Ki akartam deríteni a dolgot, de miután megjelent előttem Eleanor, hogy közölje velem: még sehol sem állok az öltözéssel, be lettem küldve a szobámba. Ismét a gardróbom előtt álltam, de semmit sem találtam, ami pont ide illet volna, addig, amíg kezembe nem akadt egy fekete testre simuló, pánt nélküli gyönyörűség. Azonnal tudtam, hogy ez minden bizonnyal Eloise szekrényéből került az enyémbe egy óvatlan mosás alkalmával. Minden bizonnyal anya tette rossz helyre, de most nem fájt a szívem arra, hogy felvegyem. Biztos voltam benne, hogy húgom emiatt most nem fog megharagudni, így gyorsan levettem a farmerem és pólómat, majd belebújtam a fekete csodába. Minden részen rásimult az alakomra, ezzel kiemelve azt. Ahogy az egész alakos tükröm előtt állva tekintettem saját magam képére, meg voltam elégedve. Hajamat begöndörítettem és itt-ott feltűztem, hogy ne lógjon a szemembe. Szemeimnek hangsúlyt adtam fekete tus és szemceruza segítségével, ajkaimra pedig vörös rúzst kentem és már késznek is tituláltam magam.
- Bejöhetek? - kopogott valaki az ajtómon, de azonnal tudtam, hogy ki az. Louis mulatságos hanglejtését bárhol felismerném, így bátran hívtam beljebb. Ahogy meglátott füttyentett egyet és becsukta maga mögött az ajtót. - Ha Niall haverom ebben meglát, akkor azonnal leteper - fogta meg a kezem és megpördített a tengelyem körül, miközben elismerő mosollyal nézett végig rajtam. Kijelentése hallatán elpirultam, de nem is volt annyira cikis ez a beszólása, csupán csak egy bóknak hatott.
- Köszönöm Louis, de abba még nekem is van beleszólásom - kacsintottam rá pimaszan és az ékszeres dobozomhoz nyúltam, hogy kivegyek belőle pár karkötőt. Nyakláncra nem volt szükségem, mert a Nialltől kapott darabot viseltem, ami fel is tűnt Lounak. Kezébe véve szemlélte meg a medált, de mikor rájött a dologra nem szól semmit. Büszke tekintettel nézett a szemembe, majd, mint egy gondoskodó anyuka megigazította a hajamba tűzött csatot és tovább vizslatott valami olyan dolog után kutatva, amibe beleköthet.
Végül rám kacsintott és kiment a szobából. A következő pillanatban kiabálás hangja ütötte meg a fülem. "Mindenki figyelem! Bemutatom nektek az én szexis, fogadott kishúgomat!" - üvöltötte Louis teli torokból, és amikor elhangzott a nevem, hangosan felkacagva lenyomtam a kilincset. Piruló arccal léptem a szobám köré gyűlt társaim elé, akik mind hangos tapsban törtek ki, mintha valami sztár lennék. Louis mellém lépve átölelte a vállam és olyan bókokkal illetett, amiktől természetesen mindenki hangosan nevetett velem együtt. Kezemet én is a hátára csúsztattam és büszkén néztem körbe a többieken. Időközben Eli is átöltözött egy rózsaszín ruhába, és szorosan Harryhez bújva tekintett rám. Arcán hatalmas mosoly ült, tekintetében elégedettség tükröződött. Lin, Perrie és Eleanor társaságában állva kacagott a mellettem beszélő humorzsákon. Mögöttük Liam és Zayn szintén nevetve tekintettek felénk, de mikor találkozott a tekintetünk mindketten elismerően biccentettek. Utolsóként Niallre szegeztem íriszeim, akin már messziről is látszott a boldogság. Tekintetét le-fel járatta ruhába burkolt testemen, de mikor belenézett a szemembe először egy bátorító mosoly küldött felém, majd pimaszul rám kacsintott.
- Mióta vagyok a fogadott húgod? - néztem Louisra, aki továbbra is mondta a szövegét, de hangom hallatán megállt és kérdésemre koncentrált.
- Most óta - adta meg az egyszerű magyarázatot, majd visszatért oda, ahol abbahagyta. Megráztam a fejem és elengedtem őt. Óvatosan kicsusszantam karja alól és barátomhoz léptem, aki felém tartotta kezét.
Óvatosan megragadtam azt, ő pedig azonnal húzni kezdett a folyosó vége felé. Hangtalanul kinyitotta a legutolsó ajtót, így azonnal a szüleim hálószobájában találtuk magunkat. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, nekilökött és óvatosan megcsókolt.
- Gyönyörű vagy - suttogta számra. Tekintetében örömöt láttam és vágyakozást, de tartotta magát. Kezeit derekamra vezette, miközben egy óvatos puszit lehelt a nyakamra. - Komolyan mondom, hogy ha még egyszer ilyen ruhát merészelsz felvenni, akkor nem fogom türtőztetni magam - morogta nyakamba, és abban a pillanatban ellökte magát tőlem.
Az ágyhoz sétált és leült rá, én pedig nevetve mellé telepedtem. Egy puszit adtam arcára, mire magához rántott és karjai közé zárt. Férfias illata bekúszott az orromba, pillangóim felébredtek és örültem, hogy ott van mellettem.
- Örülök, hogy ilyen jóban vagy Louval - szólalt meg pár perc után. Felnéztem rá, mert kíváncsi voltam arckifejezésére. Szemei örömet tükröztek és teljesen nyugodt volt. - Hidd el az első pillanatban nem gondoltam volna erre.
- Bírom Louist - biccentettem felé, mielőtt meghallottuk volna a házban feldübörgő zenét. Mindehhez társalgások zaja is társult, így muszáj volt kimennünk.
Mint akinek a fogát húzzák, úgy álltam fel, de Niall nem engedte, hogy itt maradjak bent a szobában. Vettem egy mély levegőt és kimentem a folyosóra, ahol rögtön szembetalálkoztunk Summerrel. A lány szeme összekulcsolt ujjainkra tévedt és miután jól elmeresztette a szemét, végül mosolyogva nézett a szemembe. Ez volt az első reakció és mondhatni a legjobb is. Miután mindenkinek leesett a dolog egyszerre zúdítottak ránk hideget és meleget. Niall egész este mellettem volt, nem mert magamra hagyni, hátha megint elveszítem az önuralmam. Őt sem érintették épp kedvesen azok a szavak, amelyben elítéltek minket, de nem akarta kimutatni felém. Végül mikor már elegem lett az egész "várjuk, hogy mások mit szólnak hozzánk" dologból, egyszerűen csak a táncparkettre mentem és átadtam magam a zenének. Eloise is csatlakozott hozzám, így húgommal karöltve mozogtam a ritmusra, míg Niall végül a haverjaihoz ment beszélgetni. Amikor felszólalt egy Maroon 5 dal lehunytam a szemem és csak a zenére koncentráltam. Csípőmet megfelelően mozgattam, kezemmel a hajamba túrtam, és amikor jött egy rettenetesen gyors rész, Elivel kézen fogva kezdtünk ugrálni rá, a dalszöveget üvöltve. Élveztem minden egyes percet és egész este el sem hagytam a parkettet; vagy Lin társaságában ugráltam, vagy épp valaki másba karoltam bele. Életemben először komolyan jól éreztem magam. Még soha nem voltam efféle partin, de be kellett vallanom, hogy nem egy rossz dolog.
A harmadik pohár Jack Danielst gurítottam le, ami eléggé égette a torkom, amikor már tényleg kezdtem érezni az alkohol hatását. Bátran emeltem meg egy üveg whiskeyt és a falhoz hátráltam vele. Niall tartott felém fejét rázva és el akarta venni az üveget, de kinyújtottam rá a nyelvem. Amikor viszont magához rántott és megcsókolt, kiesett a kezemből az ital. Hangos csattanással ért volna földet, ha barátom nem kapaszkodik bele, így nem történt semmi baj. Kezeimet nyaka köré fontam és szinte rákapaszkodtam, ami még számomra is furcsa volt, de mindezt az alkoholra fogtam. Ennek ellenére Niall nem tolt el, sőt, megemelt és a falnak nyomta a hátam, úgy viszonozta érzelemnyilvánításomat. Keze fel-le járt a hátamon, miközben nyelvét becsúsztatta a számba és elmélyítette a csókot. Szívem heves dobogásával elárulta magát, és még többet akarva húztam közelebb fejét. Illata megőrjített, hiába keveredett sörszaggal, ajkai pedig puhán hívogattak. Mikor elfogyott a levegőnk csak egy másodpercre engedtük el egymást, és ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Átvettem az irányítást és a felsőjébe kapaszkodva derekához nyomtam csípőmet. Hangosan felnyögött és elhúzva a faltól bevitt a szobámba. Elvesztettem a fejem, amikor ledöntött az ágyamra, így felsőjét megfogva lefejtettem róla, így megpillantva tökéletesen kidolgozott felsőtestét. Vágyakozóan az ajkamba haraptam és végighúztam kockáin az ujjam. Felhajoltam hozzá egy csókért miközben a nadrágszíjához nyúltam, de ekkor eltolt magától és felállt.
- Ezt nem szabad - lihegett, miközben a pólójáért nyúlt. Haját, melyben annyiszor beletúrtam, megigazította és indulni készült, de nem akartam, hogy elmenjen.
- Sajnálom, ittam. Nem akartam ennyire messze menni - szólaltam meg csendesen, amint fejbe csapott, hogy mit is készültünk tenni. Nem mondom, hogy örültem annak, hogy megelőzte a hatalmas hülyeséget, de beláttam, hogy igaza van, mert nem akkor volt itt az ideje.
- Semmi baj, édes - bújt ismét mellém és karjai közé húzott. Szemeimet alig tudtam nyitva tartani, szinte éreztem, hogy komolyan elfáradtam a sok táncolásban.
Kint lassan elcsendesedett minden miután Zayn feloszlatta a bulit, jelezvén, hogy nagyon késő van már. Fejemet Niall mellkasára hajtottam, lábainkat összekulcsoltuk és úgy feküdtünk. A szobát halk lélegzetvételeink töltötték be, szinte már semmi sem hallatszott, pedig tudtam, hogy kint a többiek még igenis ébren vannak. Szemeimet lehunytam, de nem akartam még aludni. Barátom gyengéden simogatott, ahol ért, hogy minél gyorsabban az álomvilágba kerüljek, de én még küzdöttem. Nem akartam egy ilyen pillanatot elrontani azzal, hogy bealszom. Felnyitottam a szemeim, így találkozott a tekintetünk.
- Szeretlek - suttogtam alig hallhatóan. Nem tudtam, hogy mit fog szólni, kissé kétségbeestem, de amikor elmosolyodott eloszlatott minden felhőt a fejem felől.
- Én is szeretlek édes - súgta ajkaimra és adott egy apró csókot. Szemeim ismét lecsukódtak, amint meghallottam mély hangját. Egy dalt énekelt nekem, ami megnyugtatott. Hangja hallatán pillangóim felébredtek, én viszont inkább még jobban elálmosodtam. Éreztem, amint egy puszit nyomott a homlokomra, amint az utolsó sorokat énekelte, majd elhalt hangja. Karjaival sokkal szorosabban ölelt, mint, aki nem akar elengedni. Lélegzetvételeim lassultak, és utolsó emlékem, hogy ujjával megsimította arcom.