XVII. - "Nem lenne szabad?"

Sziasztok! :) 

Nos, igen. Megint itt vagyok, épen és egészségesen, és természetesen egy résszel. Még egyszer szeretném megköszönni a tegnapi díjat, és természetesen a kommentek is nagyon jól estek, köszönöm őket. 

Sajnos, most lehet, hogy kicsit csalódni fogtok bennem, mert szerintem lapos lett a rész, és egy kicsit rövid is, de ígérem, hogy kárpótollak titeket a következőben, mert egy jó szaftos fejezet várható! (nem árulok el többet, így is nagy a szám:D) Még annyit szeretnék elmondani, hogy ne higgyetek el mindent, amit egy bizonyos személy mond itt, viszont ez már a jövő, így pár dolog igenis igaz az én képzeletemben:D oké, most megkavartalak titeket, de majd rájöttök, miért írtam :) 

Köszönöm, hogy olvastok, hamarosan ismét jelentkezem xxx. 

A tányéromon sült húst, salátát és még egy különleges köretet találtam, miközben közöttünk egy fedéllel leborított tálat pillantottam meg. Már épp nyúltam volna oda, hogy felnyissam, de Niall óvatosan meglegyintette a kezemet ezzel jelezve, hogy ahhoz még nem nyúlhatok hozzá. Kezembe vettem a villámat és a késemet, hogy lassan hozzákezdjek a vacsorám elfogyasztásához. Eleinte csendben falatoztunk, szerintem mindkettőnknek egy kicsit furcsa volt a helyzet, ennek okát pedig hirtelen nem értettem. 

- Mesélj magadról, szinte még semmit sem tudok rólad - néztem fel rá, mire szegény félrenyelte a falatot és hangos köhögésbe kezdett. A poharáért nyúlt, melyet még csak most vettem észre az asztalon és miután ivott egy kortyot végre teljesen rendben volt. - Jól vagy? 

- Igen, bocsi, csak hirtelen ért a kérdés. Szóval rólam szeretnél tudni dolgokat. Pontosan mivel kezdjem? - kérdezett vissza pimaszul miután még egyet köhögött és már tényleg úgy tűnt, hogy az előző fulladozásának már semmi nyoma sincs. 

- Haladjunk sorban - mosolyogtam rá és bekaptam egy olíva bogyót. Kicsit tétovázott: megigazította az ingjének az egyik gombját, nyugodtan ivott még egy kicsit és még egy paradicsom darabka megevése is belefért az idejébe, de én már egyre türelmetlenebbül vártam válaszát, míg ő nem igazán akarta szólásra nyitni a száját. 

- Nos, itt születtem Londonban. A szüleim elváltak, amikor még kicsit voltam, én pedig az anyukámmal maradtam és egy átlagos tinédzserként kijártam a gimnáziumot. Akkoriban döntöttem úgy, hogy irodalom tanár leszek és az is vagyok, nem? - fogta rövidre mondandóját, én pedig inkább nem faggattam tovább, mert valamilyen oknál fogva nem akart jobban beavatni az életébe. Már éppen meg akartam szólalni, amikor ismét hangot adott gondolatainak. - Van egy bátyám, Greg, akinek immár csodálatos családja van és kint élnek Írországban. Egy fia és egy lánya van, akiket rettenetesen imádok, csak kár, hogy ritkán tudom meglátogatni őket.
- Az kár. Én nem tudom, hogy mit csinálnék, ha nem találkozhatnék minden nap Elivel. Szerintem nem bírnám ki - hajtottam le a fejem, de a következő pillanatban fel is néztem, mert Niall megfogta az asztalon pihenő kezem. Mosolyogva összenéztünk, kék szemei ismét elkápráztattak.
- Van itt valami, amit neked hoztam.
Nadrágzsebébe nyúlt és előhúzott egy fekete, bársonyborítású dobozt. Óvatosan felnyitotta azt, miközben felállt és mögém lépett. Egy pillanat alatt elém helyezte az immár üres ékszertasakot és a fejem felett csinált valamit, de direkt nem néztem fel, hogy meglepetés legyen. Sőt, még le is hunytam a szemem, így amikor megéreztem valami hideget a nyakamon nem is sejtettem, hogy mi lesz itt.
- Kinyithatod - suttogta a fülembe, engem pedig kirázott a hideg. Két kezét a vállamon pihentette, miközben én a nyakamhoz nyúltam és megfogtam a nyaklánc medálját. Olyan hosszú volt a lánc, hogy simán láttam a kis fémlapocskát, ami ott libegett az ujjaim között. Jobban megnézve egy "N" és egy "W" betű volt egy szívbe gravírozva és alatta ott virított a mai dátum. Érdeklődve néztem Niall szemei közé, de mosolyom nem lankadt, sőt, ha lehet azt mondani, inkább még nagyobbra nőtt.
- Elég magabiztos vagy, nem gondolod? - álltam elé és nyaka köré fontam karjaimat, miközben suttogva ejtettem ki a szavakat a számon.
- Nem lenne szabad? - vont még jobban magához.
Testünk összesimult, ajkaink között pár centi tátongott. Kissé hátradöntöttem a fejem és egy csókot nyomott a nyakamra, melytől kirázott a hideg. Az érzés elsöpört mindent, számat kissé szétnyitottam, miközben ő lassan feljebb haladt és már az államat hintette be puszikkal. Mikor ajkaimhoz ért egy másodpercre a szemembe nézett, de aztán úgy csapott le rájuk, mint a hurrikán egy városra. Mikor megemeltem lábaimat, a dereka köré fontam és tűrtem, amint nyelve bejutásért esedezik. Nyelvünk érzelmes táncba kezdett, amint megkapta ezt, szinte teljes mértékben egymásra voltunk hangolódva. Miközben én a hajába túrtam, ő egyik kezét felsimította a hátamra. A levegő szikrázott közöttünk, olyanok voltunk, mint amikor a tűz és a víz találkozik. Küzdöttünk egymással, miközben kellemes érzés járta át a testem. Olyan helyeken bizseregtem, ahol még soha, szívem heves tempóban lüktetett, de az övé is így cselekedett. Nem tűrtük a közöttünk tátongó lyukakat, szorosan összenyomódtunk és csak éltünk a pillanatnak. Azoknak a perceknek, ahol tényleg elkezdődött valami.

Reggel arra ébredtem, hogy csörög az órám. Álmosan ültem fel, de azonnal mosoly ült ki az arcomra, ahogy eszembe jutottak a tegnap este emlékei.
"- Lennél a barátnőm? - szegezte nekem a kérdést két csók között. Kissé eltoltam magamtól és úgy néztem a szemeibe. Szívem heves dobogásával elárulta magát, amit Niall is érzett, mert mellkasunk még így is összeszorult. Halványan elmosolyodott már most, pedig még nem is tudta, hogy mi lesz a válaszom.  
- A legnagyobb örömmel - suttogtam ajkaira, amikre abban a pillanatban lecsaptam."
Ugrándozva jutottam el a fürdőig, ahol letusoltam és lemostam a tegnap esti sminkemet, amit elfelejtettem akkor leszedni. Egy szál törölközőben álltam meg a szekrényem előtt és egy konzervatív összeállítás mellett döntöttem, hiszen egy egyetemi tanárral járok, nem tehetem meg, hogy silányan fessek. A finom illatú parfümömből fújtam magamra és már késznek is tituláltam magam. Táskámat fogva lerohantam a konyhába, ahol Eli egy szendvicset evett.
- Mit szólnál ahhoz, ha rendeznénk egy bulit ma este? Anyáék úgy is csak holnap este érnek haza és teljességgel jól esne egy kicsit felszabadulni - nézett rám kérlelően húgom, mire én elmosolyodtam, mert nekem is tetszett az ötlet. Azonnal megfogant a fejemben az egész ötlet és már rá is bólintottam, mikor eszembe jutott, hogy Niall valószínűleg nem lehet itt tanárként egy diák buliján, mert azt nagyon furcsának tartanák. - Niall is simán jöhetne, mint Harry egyik haverja.
- Oké, benne vagyok. Suli után megszervezzük, de addig szólni kell a meghívottaknak. Csak olyannak szólj Eli, akinek tényleg itt van a helye - kacsintottam rá, miközben megérkezett a fuvarunk. Nem értettem, hogy Lin miért kocsival jött egy ilyen szép napon, de amikor kiértem és megláttam Niallt az ajtójának támaszkodva már mindent megértettem.
A hátsó ülésen ott terpeszkedett barátnőm, így Eli is gyorsan beszállt mellé, miután köszönt Niallnek. Én még bezártam az ajtót és gondosan ellenőriztem, hogy minden rendben legyen, mert nem hiányoztak a betörők addig, amíg senki sincs itthon.
- Csak nem taxis lettél? - vontam fel egyik szemöldököm miközben újdonsült barátomhoz léptem.
- Mit lehet tenni, a barátnőmet suliba kell szállítani - vigyorodott el, majd nyomott egy csókot a számra, amit én eléggé el is nyújtottam. - Mmm... az ilyenekben korán reggel kéne részesítened, amikor felébredek.
Pimaszul megpaskoltam az arcát és már be is szálltam a kocsiba. A lányokkal csajosan összenéztünk mielőtt még ő is beült volna mellém, így már azonnal le is tudtuk a megbeszélést. A motor hangosan felzúgott, ami ismételten megnyugtatott, mert egyből a tegnap esti percek jutottak eszembe. Kezem automatikusan Niallére helyeztem és most életemben először tényleg boldognak éreztem magam. A tegnapi napom bekarikázva szerepel a naplómban, arra utalva, hogy összejöttünk. Mosolyogva tekintettem ki az ablakon és az elsuhanó tájat néztem. Niall néha megmozdította a sebváltót, ekkor az én kezem is ide-oda járt, de nem igazán törődtem az egésszel és őt sem zavarta a dolog, mert a következő pillanatban mosolyogva összenéztünk.
- Tényleg Eli. Mi van Harryvel? - szaladt össze Niall szemöldöke és játékosan a visszapillantóba nézett, hogy lássa a húgomat, akinek természetesen azonnal elvörösödött a feje, ami semmi másra nem utalt, csak arra, hogy rettenetesen szerelmes. - Értem. És volt már valami? - szívatta tovább a barátom, mire én csúnyán ránéztem, de nem voltam rá hatással. Ezt még gyakorolnom kell.
- Én a ti estétek hogy telt? - vágott vissza a húgom, mire nekem kellett elpirulnom, de ezt ő nem láthatta, mert elfordultam. - Értem. Remélem azért ügyeltetek a kisebb dolgokra is.
- Ezt talán nem kellett volna - motyogta az orra alatt Niall és sajnálkozva nézett rám, de én csak elnevettem magam.
- Gondoltam, hogy vissza fogod kapni. Jó tanács: ne szívasd a húgom, mert kétszeresen kapod vissza.
- Nagyon vicces vagy - gúnyolódott miközben leparkolt a saját helyére.
Hirtelen bepánikoltam, mert ugye az egyik tanárral jöttünk suliba és mindenki itt van körülöttünk. Eli és Lin már a suli felé tartottak, amikor én még mindig a kocsiban ültem. Vettem egy mély levegőt, majd magam is kikászálódtam a kocsiból és próbáltam nem odafigyelni a csúnya pillantásokra, mert természetesen Niall mellettem lépkedve kísért a suliig. Egy arcra puszival búcsúzott el tőlem, és amíg ő a tanári felé vette az irányt én a szekrényemhez léptem, ahol már beértem a barátnőmet. A megvető pillantások továbbra is égették a bőrömet, de ennek ellenére még egy mosoly is csúszott a számra. Kihúztam magam, fejemet felemeltem és úgy mentem be az előadó terembe, ahol már lassan mindenki bent volt. Amint beléptem mindenki elhallgatott, volt, aki még levegőt is elfelejtett venni. Én is egy kicsit lefagytam, de gyorsan rendeztem a vonásaimat és a helyemre sétáltam. Meglepően mindenki félreállt az utamból, így még jobban megijedtem, hiszen már biztosan mindent tudnak a Niallel való kapcsolatomról.
- Lin, elkérhetem a füzeted? - érdeklődtem a mögöttem lépkedő lánytól, hangom szinte kiabálásnak hatott a csendes teremben.
- Természetesen Winter - mosolygott rám barátnőm miközben helyet foglalt mellettem. A többieket nagyon csúnya tekintettel ajándékozta meg, így végre mindenki visszatért a munkájához.
- Köszönöm - suttogtam barátnőmnek és próbáltam nem Zoera figyelni, aki természetesen bent volt a termünkben, mert matekkal kezdtünk. Eli is helyet foglalt körünkben, de most már nem figyelt Travisre, mint szokott. Tényleg ennyire jól meglennének Harryvel?