XI. - Egy képet a gerlepárról!

 Sziasztok! :)

Azta! El sem hiszem :) 1500+ megtekintés és még csak a tinegyedik résznél tartunk. Komolyan mondom, hihetetlenek vagytok! (Oké nem olyan hű, de nagy szám, de én rettenetesen örülök neki!:D) A kommenteket és a pipálásokat is köszönöm szépen!

Megérkeztem a következő résszel, melynek annyi a különlegessége, hogy most egy kicsit elkülönítettem Winter problémáitól (oké az elején szó van róla, de nem olyan fontos) és végre egy másik oldalát ismerhetjük meg. Remélem tetszeni fog, hamarosan ismételten jövök xxx. :)

~Winter~

Niall a lehető leggyorsabban elhúzta a csíkot és ez egy fontos hívásnak köszönhető. Igazából míg az illetővel beszélt teljesen furcsán viselkedett. Mikor felvette a telefont teljesen megmerevedett és egész végig ridegen beszélt, mintha nem lenne kíváncsi a vonal másik végén lévő emberre. Mikor letette csak annyit mondott, hogy majd hív és el is ment jól becsapva a bejárati ajtónkat. 

- Mi van itt? - lépett be a szobámba Eli, aki amint meglátott engem azonnal bezsongott és részleteket követelt tőlem. 

- Elmegyünk Linért és mindent elmagyarázok az elejétől a végéig - tettem fel a kezeimet, mintha ezzel meg tudnám magam védeni, majd elküldtem felöltözni a húgom. 

Helyre akartam hozni a kapcsolatomat a barátnőmmel, akit az utóbbi időben teljesen elhanyagoltam. Nem szerettem volna, ha megharagszik rám, bár már így is kevés esélyt látok arra, hogy ismét minden vissza térjen a rendes kerékvágásba. Magam is felöltöztem és egy lezser összeállítás mellett döntöttem, ami kényelmes, de szép is egyben. Hajamat kibontva hagytam és a fejembe nyomtam a kalapot, majd egy egyszerű smink felvitele után lementem a konyhába, hogy azért beszerezzek valami reggelit is. Az asztalon ott illatozott egy nagy palacsinta-hegy melynek pusztításán már ügyködött a húgom, így gyorsan én is csatlakoztam. Ő csak egy sima farmerbe és fekete felsőbe bújt, de ez az ő stílusa mindig is én voltam a furábban öltözködő. Evés közben tárcsáztam barátnőmet, aki nagy meglepetésemre felvette a telefont.

- Igen? - szólt bele flegmán. Ettől tartottam. Felvette, de csak azért, hogy jól beolvasson nekem, így jelezve, hogy totálisan haragszik. 

- Öltözz, negyed óra és ott vagyunk és nincs ellenkezés - mosolyodtam el, mert tudtam, hogy most én fogok nyerni és akkor is kibékítem. Mielőtt bármit szólhatott volna kinyomtam a telefont, így megtartotta magának a véleményét. 

Eloise szemei elkerekedtek a negyed óra miatt, mert köztudott, hogy neki legalább félóra kell ahhoz, hogy megreggelizzen és senki sem tudja az okot, hogy miért. Mosolyogva biccentettem felé, hogy igen, csak ennyi ideje van, így azonnal tömni kezdte magába a kaját, amin jót derültem. Apa lépett a konyhába és gúnyosan rám mosolygott, majd egy puszit nyomot Eli fejére, aki eléggé megijedt. Ha már most fél tőle, akkor mi lesz ha kitálalok nekik? Nem fog tudni aludni, ennek ellenére tudtam, hogy muszáj beavatnom őket. Tudniuk kell, hiszen nem akarom, hogy a titkolózásom miatt valamelyiküket is elveszítsem. Valószínű, hogy Eloise nem nagyon haragudna meg rám, de Lin már így is zabos. Anya dudorászása töltötte be az egész házat miközben lesétált a lépcsőn. A szokásos vasárnapi dalt dúdolta, amit minden reggel a templomban hall. Igen, ő elég vallásos, régen még minket is rákényszerített a dologra, de a végén rájött, hogy ez számára egyáltalán nem jó, így úgy döntött, hogy a vasárnap reggeleit végre egyedül, gyerekek nélkül fogja megélni. Egy rózsaszín hosszú ruhát viselt, kezén kesztyűvel és egy szintén ilyen színű kalappal, mely olyan ötvenes évek beütést adott az egész kinézetének. Annak ellenére, hogy nagyon régiesen nézett így ki, általában ilyenkor volt a legszebb. Abból a parfümből fújt ma magára, amit rettentően ritkán használ, hogy egész életében kitartson. Még régen tőlem kapta, azt hiszem az első zsebpénzemből vettem neki karácsonyra a nagyon finom illatú darabot. Mikor meglátta, hogy figyelem mosolyogva lépett hozzám és mintha még mindig egy ötéves kislány lennék megigazgatta a kalapom és a hajam is eltűrte az arcomból, majd egy hatalmas puszit nyomott a helyére. Mikor elhajolt és meglátta, hogy a vörös rúzsa nyomot hagyott az arcomon gyorsan ledörgölte, majd ugyanezt megcsinálta Elivel is és elment a templomba. Ez idő alatt mi befejeztük az evést és elindultunk a barátnőmhöz, hogy eltöltsünk együtt egy jó napot, lehetőleg sírás és veszekedés nélkül. 

Ujjamat a csengőre nyomtam, ami hangos visítással jelezte a bent tartózkodó embereknek, hogy megérkeztünk. Barátnőm nyitott ajtót és azonnal be is csukta maga után, mintha valami rejtegetni valója lenne odabent. Nem nagyon törődtem a dologgal inkább bocsánatkérő pillantásokat lövelltem felé, mire felsóhajtott és megölelt ezzel jelezve, hogy nem tud ellenállni a bociszemeimnek. A közeli park felé vettük az irányt, hogy először mindent el tudjak nekik mondani. 

- Szóval, hogy Eloise lenyugodjon elmesélem a tegnap estémet és azt is, hogy kivel voltam - ültem le a padra a két lány közé és felhúztam a lábaim, majd hozzákezdtem a meséléshez. - Mr. Horannal töltöttem az estét, ezt fölösleges lenne elhallgatni, előbb-utóbb úgy is rájönnétek a dologra, de mielőtt bezsongnátok, nincs köztünk semmi csak valamiért van olyan kedves, hogy segítsen túlvészelni ezt az egészet. Miattam kapott a szeme alá, mikor nála voltam a pszichiáter után és apa utánam jött. Lin te nem tudod, de mikor én általában nem jöttem iskolába vagy valami lila foltot találtál rajtam azt apám okozta. Tinédzser korom óta bánt és minden egyes évvel jobban elfajul az egész, idén már..meg is erőszakolt - töröltem le a könnyeim a kezemmel és úgy éreztem ezzel mindent elmondtam. A lányok az elején mosolyogva hallgatták a dolgokat, de a végére már mindketten elszörnyedve néztek rám. Eloise tudta, hogy apa ver engem, de arról sejtése sem volt, hogy mit tett velem a múltkor. 

- Miért nem jelented fel, Wi? Miért engeded, hogy ezt tegye? - rázott meg Lin, de én nem válaszoltam. Végül mind a két lány átölelt ezzel kijelentve azt, hogy bármikor számíthatok rájuk.

Sokáig öleltük egymást, szinte el sem akartak engedni engem, de a végén már egy kis levegőre szorultam és kibújtam a karjaik közül. Mosolyogva pillantottam rájuk, teljesne megkönnyebbültem most, hogy nekik is elmondtam a dolgokat. 

- Viszont mi ez a Mr. Horanes ügy? - vont kérdőre pimasz mosollyal Lin és Eli is azonnal hallani akart minden részletet. 

- Nem tudom, csak annyira kedves, hogy segíteni szeretne, pedig meg sem érdemelném. Igazából fogalmam sincs, hogy miért teszi, amit tesz, de örülök neki, hogy néha találkozunk. Annak ellenére, hogy semmiféle kapcsolat nem lehet köztünk, talán egy jó barátra találtam - mosolyogtam, mint a vadalma és ebből csak többet vettek le, mint amennyit szerettem volna. 

- Azt hiszem a nővérem szerelmes - kezdett el cukkolni Eli elhúzva az "e" betűt, aminek én nagyon nem örültem. Idiótán felnevettem a dolgon, de mikor mindketten elkezdték kántálni azt, hogy "Belezúgott!" nem kicsit égett a fejem. A parkban tartózkodók közül mindenki minket figyelt, leginkább az én vörösödő fejemet. Nevetve szorítottam a szájukra a kezem, miközben próbáltam csitítani őket. 

- Mit tegyek, hogy abba hagyjátok? - kiáltottam fel mosolyogva. 

- Valld be - nyújtotta rám a nyelvét Lin pajkosan, majd tovább folytatta a kiabálást. 

- Rendben, rendben! Egy kicsit tetszik! - nevettem fel velük, mire elégedetten néztek össze és még le is pacsiztak. Keresztbe tett kézzel tekintettem rájuk, mire csak felpattantak és elfutottak. Én persze utánuk iramodtam és most már 3 rohanó idiótát figyelt mindenki, nem kis röhögőgörccsel. 

Egész a plázáig futottunk, ami jó is volt célpontnak, mert legalább be tudtunk menni egy kicsit vásárolni. Végül a fagyizóban kötöttünk ki és rendeltünk magunknak egy-egy kelyhet valamint sört is, hogy elszórakozzunk. Eloise feltűnően szemezett egy fiúval, aki velünk szemben ült, mire az odahúzott hozzánk egy széket és mosolyogva köszöntött minket. 

- Eloise Spoon vagyok - nyújtott kezet a fiúnak a húgom miközben már a látványától is olvadozott. Az ismeretlen kézen csókolta őt, mi pedig Linnel vigyorogva összenéztünk. 

- Harry Styles áll rendelkezésedre, szép hölgy - mosolygott ránk a húgom szerint "szívdöglesztően" Harry és ránk nézett, hogy a mi nevünket is megtudja. 

- Adeline Harrison - köszöntötte őt Lin kedvesen és ő is kapott egy kéz csókolást. 

- Winter Spoon - nevettem fel, mert a pultos srác elejtette a tálcáját és minden, ami rajta volt a földön landolt. Természetes, hogy épp a mi rendelésünket hozta volna ki. Harry egy pillanatra megállt és furán nézett fel rám, de utána ugyanúgy cselekedett, mint a többieknél, majd visszatért Eli társaságához, akivel jól elszórakozott. Mikor végre megérkezett az italunk és a fagylaltunk hozzáláttunk, de mikor észrevettük, hogy Eli megosztozik a sajátján a fiúval, Adelinenal hangosan felnevettünk. 

A mellettünk lévő asztalnál ülő szerelmespár csúnya tekinteteket lövellt felénk, mire én rájuk nézve bebandzsítottam és itt be is fejeztük a "társalgást". Mikor megláttam egy ismerős arcot belépni a fagyizóba lebuktam az asztal alá és berántottam oda Lint és Elit is, akik csúnyán néztek rám. 

- Mr. Horan itt van, mit csináljak? - suttogtam teljesen bezsongva, mire mindkettejük tekintete felcsillant a barátnőm pedig azonnal visszaült a helyére és csak azt hallottam, hogy "Jó napot, Mr. Horan! Nem jön ide hozzánk?". Úgy döntöttem végképp kinyírom őt, így én is felültem a székemre, mire Niall megdöbbenve tekintett rám, de végül mosolyogva húzott ő is hozzánk egy széket. - Szia Niall - köszöntöttem, mire értetlen képet vágott, de én legyintettem a dologra. - Mindent tudnak. 

- Á, így már minden tiszta - nevetett fel, de tekintete megakadt a társaságunkban lévő Harryn. Ijedten nézett rám egy pillanatra, majd vissza a fiúra és azonnal el is rángatta őt tőlünk egy kis "fiús megbeszélésre. Tudtam, hogy rólam van szó, mert feltűnően bámultak engem miközben hadonászva beszéltek, de végül Harry mosolyogva megpaskolta Niall vállát és visszajöttek. 

Értetlenül tekintettem mindkettejükre, de nem volt sok eredménye, mert semelyikük sem akart válaszolni a gondolatban feltett kérdéseimre. Épp elgondolkodtam, mikor azon kaptam a mellettem ülő szőkeséget, hogy az én fagyimat eszi. Irigyen csaptam rá a kezére, melyből kiesett a kanál és magamhoz szorítottam az üvegpoharat, melynek tartalma már eléggé megfogyatkozott. A többiek felnevettek rajtam, de Niall addig szuggerált, míg végül megosztottam vele a dolgot úgy, hogy kértem még egy kanalat.

A délután igazából rettenetesen jól telt, együtt töltöttük az egészet, így öten és szuperül elszórakoztunk. Harry randira hívta a húgom, miután engedélyt kért tőlem, amit én hülyén gesztikulálva megadtam neki. Igazából az egész meghívást elhülyülte, de nagyon aranyos volt. Mikor Eloise nem számított rá letérdelt elé és, mintha könyörögne neki hozzákezdett a mondandójához, ami körülbelül egy 1900-as éveki szerelmi vallomásnak hatott, viszont ez sokkal jobban imponált Elinek, mint azt a göndörke gondolta. Linnel jókat nevettünk a dolgon, de végül suttogva bevallottuk egymásnak, hogy szívesen lettünk volna a húgom helyében még akkor is ha nem Harry térdel le elénk. 

- Társaságban nem illik sugdolózni, nem tudtad? - rántott el Adelinetől Niall, mire hangosan felnevettem. Kezem önkéntelenül is a mellkasára siklott, miközben a szemébe néztem. - Örülök, hogy végre nevetni látlak - suttogta ezzel megszegve az előző szabályát miközben levette a kalapomat és a saját fejére tette. 

- Egy képet a gerlepárról - kiáltotta el magát valaki, majd hallottam, amint kattan a fényképezőgép. Harry vigyorgott ránk pajkosan a telefonja mögül, mire mi szétugrottunk. 

- Hülye vagy, remélem tudtad! - löktem meg a vállát, ő pedig viszonozta ezt. A mozi jegypénztára felé vettük az irányt és befizettük magunkat az egyik szerintem elég ijesztő horrorra. A fiúk jónak gondolták, hogy féljünk egy kicsit, de mi cseppet sem voltunk benne a dologban.
A film igazából nem volt annyira vészes, mint ahogy azt Harryék gondolták, így nem kicsit voltak csalódottak. Úgy döntöttem, hogy már elég fáradt vagyok ahhoz, hogy hazamenjek, így megmondtam a többieknek, hogy majd máskor találkozunk, de Niall ragaszkodott hozzá, hogy hazavihessen, Lin pedig velem értett egyet és ő is haza szeretett volna menni. Eloise kérlelően tekintett rám, mire mintha egy ötletem lett volna megmondtam Harrynek, hogy maradjanak, de legkésőbb 11-re hozza haza a húgomat. Mindketten boldogan néztek rám, mi pedig elindultunk a parkolóba.
- Wow, szuper autó Mr. Horan! - csodálkozott el Lin a Mercedes láttán, én pedig csak mosolyogva figyeltem a barátnőmet.
- Most mondom el harmadszor, hogy sulin kívül hívj Niallnek, Adeline! - nevetett fel Niall és kizárta a kocsit. Lin azonnal berántott maga mellé a hátsó ülésre és elég durva pillantásokat lövellt felém, ami nála csak annyit jelentett, hogy, amint megállunk a házuk előtt nekem is ki kell szállnom, mert mondani akar valamit.
Niall csalódottan pillantott rám a visszapillantó tükörből, de mikor rákacsintottam valahogy rájött, hogy nem az egész úton fogok itt hátul utazni. A motor felbőgött miközben én a telefonommal babráltam, ami kijelezte, hogy már este hét óra van. "Köszönöm, Wi!" - kaptam SMS-t Elitől, aki most szerintem nekem a leghálásabb a világon, mert kettesben hagytam őt álmai pasijával. Az út igazából teljes csendben telt, Niall az útra figyelt, Lin majdnem elaludt, én pedig a kinti már elég sötét tájat figyeltem. Mikor megálltunk, azonnal kipattantam és kirángattam Lint is, aki végre ismét felébredt.
- Nem tartalak fel, de annyi a lényeg, hogy tuti, hogy ő is beléd van zúgva, Wi - közölte ismét teljesen turbó üzemmódra kapcsolva és szorosan megölelt. - Most a feneked stíröli - kuncogott a nyakamba, majd elengedett és bement a házukba. Vörös fejjel ültem vissza most már az anyós ülésre, miközben tekintetem találkozott Niallével.
- Mit mondott neked? - kacagott fel arcom láttán, de én leintettem őt. A rádióhoz nyúltam és bekapcsoltam, hogy szóljon valami zene ez a pár perc alatt. Ahogy meghallottam felcsendülni Rihanna Stay című számát azonnal megfeledkeztem a külvilágról, felhangosítottam és énekelni kezdtem. Mindig is imádtam ezt és most valahogy attól sem féltem, hogy Niall meghallja a szörnyű hangomat.
Teli torokból üvöltöttem a refrént, mikor Niall is bekapcsolódott. Az autó már állt a házunk előtt, de mi ezzel nem foglalkozva énekeltünk. Olyannyira tetszett a dolog, hogy még "táncolni" is elkezdtem az autóban, már amennyire ott lehetett. Mikor vége lett a számnak lehalkítottam és kimelegedve fordultam a mellettem ülő fiúhoz. Még mindig vigyorogva tekintettünk egymásra, mikor egyszer csak kitört belőlünk a nevetés. Hasunkat fogva kacagtunk és alig tudtuk abbahagyni.
- Én azt hiszem megyek - nyögtem ki levegő után kapkodva és a kilincset lenyomva kinyitottam a ajtót. Niall megragadta a kezem és visszafordított magához.
- Azt hiszed olyan könnyen elengedlek? - vonta fel szemöldökét, ami most szexi beütést adott a kinézetének. Bólintással jeleztem válaszom és megpróbáltam elszabadulni, de ő érdekesnek tartotta azt, hogy játsszon velem.
- Mit kérsz cserébe, hogy elengedj? - sóhajtottam mélyet, de közben megláttam, hogy sötét van a házban, aminek okát nem tudtam. A szüleim még biztos nem aludtak és nem is mondták el, hogy elmennek otthonról, így nem tudtam, hogy mi lehet.
Az ébresztett fel a bambulásból, hogy megéreztem Niall puha ajkait az arcomon. Egy puszit nyomott rá, majd elengedett. Lefagyva ültem mellette egy másodpercig, de aztán kiszálltam és egy intés közepette bementem a házba. Még elpirulni sem volt időm olyan hirtelen ért a dolog, viszont kirázott a hideg. Vigyorogva léptem be a lakásunkba, de meghallottam, hogy valaki szipog. A hang irányába indultam el - ez esetben a nappali felé -, hogy felkutassam ki az, aki itt itatja az egereket. Felkattintottam a lámpát és megláttam anyámat a kanapén ülni, miközben egyre csak sír.
- Mi történt anya? - ijedtem meg azonnal, ahogy ő is a hangom hallatára.