X. - Nem fog menni..

 Sziasztok! :) Megérkeztem a következő résszel és rettenetesen sajnálom, hogy késtem, de nem sok időm volt mostanság (keringő próbák, tanulás, stb.) Ígérem, hogy soha többet nem kések, és remélem, hogy ezzel nem veszítettem el egyetlen olvasómat sem, mert számomra fontosak vagytok! :) 

A részről csak annyit, hogy most igenis becsatlakozik a One Direction többi tagja, és elég nagy szerepük lesz az egész történetben, de ne aggódjatok nem leszenek mindig képben. (Remélem ez senkit sem ijeszt el a történettől, most majd megértitek, miért kerültek ide.) Niall múltjába tekinthetünk most és próbáltam leírni, hogy mit is érez legbelül. Remélem sikerült, mert én átolvastam és nekem tetszett, de ez már a ti véleményeteken múlik! :)

Jó olvasást! Részek MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP érkeznek ezentúl :)

Hamarosan jövök xxx.

~Niall~

Nem sokáig maradtam Winternél, pedig legszívesebben még jó ideig beszélgettem volna vele, ennek ellenére el kellett rohannom, mert Liam hívott, hogy a fiúkkal átugranának hozzám egy kicsit. A dolog nem cseppet lepett meg, főleg azok után, hogy eddig nem is hallottam róluk, de nem mondhattam nemet a dologra. Útközben hazafelé beugrottam a KFC-be is, mert rájöttem, hogy semmi enni való nincs otthon. Igazából mire a házamhoz értem a fiúk már ott is voltak, felismertem Harry autóját. Hirtelen elöntött az idegesség, nem tudtam mit kezdeni magammal, pedig tudtam, hogy be kell mennem. Leállítottam a motort, de semmi sem vett rá, hogy kiszálljak a kocsiból, így maradtam ott és csak gondolkodtam. Miért jöttek ide? Miért lettem hirtelen olyan fontos számukra? Kezeimet az ölembe ejtettem és úgy gondolkodtam azokon a dolgokon, amik miatt elváltak útjaink.

- Hé, nem jössz? - ütötte meg valaki a motorháztetőmet. Felpillantottam és megláttam Zayn kaján mosolyát. Meg kell mondanom megváltozott ez a pár év alatt. Mögötte lassan megjelentek a többiek is, akiken szintén elcsodálkoztam, miközben kiszálltam a kocsiból. 

- Sziasztok! - intettem mindenkinek úgy általánosságban és elindultam a bejárat felé. Pillantásukban csalódottságot véltem felfedezni és el kell mondjam, hogy nekem is fájt ez az egész. Régen nem tudtunk élni egymás nélkül, annyira jól elvoltunk, most pedig van egy fal közöttünk, ami akkor alakult ki, mikor Zayn és Louis miatt felbomlott a banda. Mindkettejük barátnője gyereket várt, ők pedig inkább a családot választották helyettünk. Eszembe jutott az este, mikor mindegyikőnket meghívták Louis házába, és a lányok is ott voltak. A pocakjuk már szépen gömbölyödött jelezve, hogy nincs már sok hátra számukra. Még régebben eltervezték, hogy ha terhesek lesznek, akkor csakis együtt, és ez pont jól is jött ki. Amikor beléptünk a házba akkor még nem értettem, hogy mi ez a szomorú mosoly az arcukon, azt hittem, hogy netán a babákkal van valami probléma, de mikor Zayn hozzákezdett a dologhoz nem akartam hinni a füleimnek.  

"- Azért hívtunk ide titeket, mert szeretnénk bejelenteni egy mindannyiunk számára fontos dolgot. 

- Mint tudjátok hamarosan apák leszünk - folytatta Louis, mert Zayn megakadt és nem tudott tovább beszélni - és szeretnénk az összes időnket a picikre és az anyjukra szánni. Ezért mi kiszállunk a bandából. Az, hogy ti folytatjátok-e az már rajtatok áll, ez már nem a mi döntésünk."

Emlékszem a szobában akkor megfagyott a levegő, senki sem szólt semmit, az említtettek pedig lehajtott fejjel jelezték sajnálatukat. Először Harry állt fel, tekintete könnyben úszott. Mint a legfiatalabb tag, számára volt a legtöbb lehetőség egyedül is, de mégis ő tört meg a legjobban. Lehet, hogy Louis miatt, de lehetett ennek más oka is. Liam csendesen ült a helyén, engem pedig elöntött a csalódottság és az idegesség. Azonnal felpattantam és kirohantam a házból. Zayn utánam kiabált és még utánam is futott, de nem engedtem, hogy beérjen. Azóta nem beszéltünk egymással. 

Kizártam az ajtót és azonnal a konyha felé vettem az irányt, hogy el tudjam tenni a mai ebédemet, miközben a többiek helyet foglaltak a nappaliban. Elővettem 5 poharat és mindbe töltöttem narancslevet, - hogy azért ne tűnjek bunkónak - majd azokkal együtt tértem vissza hozzájuk. Leültem a fotelbe, mert ők a kanapén helyezkedtek el és kérdőn pillantottam rájuk, miközben a fiúk azonnal lerohanták a poharakat. 

- Tudod, - nézett rám Liam, miután visszatette az asztalra az üvegpoharat - sokat változtál haver! - mosolyodott el és tudtam, hogy ezzel csak a feszültséget szeretné oldani. Mikor én még mindig komolyan tekintettem négyükre végre belekezdtek a mondanivalójukba azzal, hogy egy napilapot dobtak elém. - Gondolom ezt még nem láttad. Mi folyik itt, Niall?

- Hirtelen ennyire érdekellek titeket? - csúszott ki a számon a dolog, miközben elvettem az újságot. A címlapon Winterrel szerepeltem és a kép pontosan jól kiemelte a szemem alatt rejtőző lila foltot. "Újabb bonyodalom?" - szerepelt a kép alatt, én pedig azonnal fellapoztam a 15. oldalon, ahol pontosan kielemezték az egészet. 

"Niall Horan a One Direction egykori énekese, mint tudjuk immár egy egyetemen tanít irodalmat a hallgatóknak. Amint láthatjuk úgy tűnik a szőke hercegnek sikerült becsajoznia, de vajon ezzel járt együtt az a lila folt a szeme alatt? Lehet, hogy a lány miatt verekedett össze valakivel. Vagy talán sokkal több áll emögött? Próbáltuk elérni a szóban forgó énekest, de nem reagált a hívásainkra."

Ijedten olvastam vissza a sorokat és olyan méreg kerített a hatalmába, hogy tudtam most aztán mindennek vége itt körülöttem. Felálltam a helyemről és sétálgatni kezdtem a nappaliban, majd egy egyszerű mozdulattal a földhöz vágtam az újságot, ami pont Zayn lába előtt ért földet. Ijedten tekintett fel rám és mikor meglátta arcomat már semmi sem volt tiszta számára, láttam a szemeiben. Mindig is utáltam a nyilvánosságot, amit a banda hozott magával az életembe, de most legszívesebben visszamentem volna az időben, hogy fejbe vágjam magam, mikor úgy döntök, hogy elindulok az X-faktorban. Szívesen meg nem történté tettem volna a dolgot, de tudtam, hogy most már semmit sem tehetek ennek érdekében.

- Mi történt? És ki az a lány? - tette fel kérdéseit Harry, de Liam inkább befogta a száját, tudva, hogy hamarosan robbanni fogok. Kezeimet összekulcsoltam a tarkómon és az ablakhoz léptem. Hirtelen a szélhez tudtam magam hasonlítani, ami most szépen megtekergette a fák lombját és elfújta az elhagyott szemetet az utcán. Épp olyan voltam, mint ez a természeti jelenség és ez elkeserített. Mióta változtam meg én ennyire? Mikor lettem én a zord, kiabálós Niall? Talán akkor, amikor felbomlottunk. Szerettem volna a fiúkat okolni a viselkedésem miatt, de úgy tűnt számomra még mindig annyira tartom őket, mint akkor, amikor még minden rendben volt.

- Az a lány az egyik tanítványom - kezdtem el csendesen a mondandómat. Nem tudtam miért teszem, de úgy gondoltam, hogy jó ötlet ha beavatom őket a dolgokba. - Ne gondoljatok rögtön rosszra, nincs közöttünk semmi, egyszerűen csak megkedveltem. Az apja miatt kaptam a szemem alá, de ezt most hosszú lenne elmondanom - ültem vissza a helyemre miközben vettem egy nagy levegőt, hogy elfojtsam a feltörni készülő dühöt. - Winternek problémái vannak és végre van, akire számíthat, ezért vagyok vele. Ő különleges lány, ha ismernétek ti is ezen a véleményen lennétek. De miért is érdekel ez titeket? - pillantottam fel azonnal, mert gondoltam immár nekik kéne megmagyarázniuk azt, hogy felkerestek.

- Most jövünk mi - nézett Louis Zaynre, aki biccentett. - Sajnáljuk, Niall, hirtelen elhamarkodás volt ez az egész. Olyan bűntudatunk van, hogy miattunk történt meg ez az egész, de szeretnénk helyre hozni, szóval úgy döntöttünk, hogy ismét összeállunk. 

Nem akartam hinni a fülemnek. Az, amit már rég óta vártam most megvalósulni látszik, de...de nem hagyhatom cserben Wintert és nem szeretném ha megtudná, hogy ki vagyok. Így is csoda, hogy eddig senki más nem mondta el neki a dolgot, tehát csak örülhetek, ha tőlem tudja meg és nem fog megharagudni. Valamint ott van a munkám is, amit még csak 1 hete kezdtem el, de szeretem csinálni, úgy vélem értek a dologhoz. Tekintetem a négy fiú között jártattam és tudtam, hogy most az enyém a döntés. Eljöttek hozzám ezt megbeszélni, bocsánatot kértek és ezért hálás vagyok, de most komolyan nem tudom mit csináljak. A tenyerembe temettem az arcom és úgy gondoltam végig mindent: a múltamat, a jelenemet, Wintert. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha igent mondanék az egészre, de úgy éreztem túl sok mindent veszíthetnék el.

- Sajnálom, nem fog menni. Azt hiszem most ez az egész sokkal többet jelent nekem a bandánál - tekintettem fel félve. Ahogy vártam a válasz 4 csalódott és szomorú tekintet volt, de meg kellett érteniük, muszáj volt! - Kérlek, értsétek meg! Szüksége van rám. Rám, mint az egyetemen tanító tanárra, nem, mint egy híres banda énekesére.

- Megértjük, de lehetőség továbbra is fent fog állni, szólj ha változik valami - álltak fel mindannyian, én pedig hirtelen fáradttá váltam. Nem akartam őket megbántani, de most úgy éreztem, hogy ez a kötelességem. Kikísértem őket, de az ajtóban Liam még visszafordult hozzám. - Azért gondold meg jobban, mert az elmondtak alapján, tudom, hogy többet érzel, Niall. Sok sikert! - nyújtotta felém a kezét, amit én elfogadtam és fiúsan megöleltük egymást. 

Liam mindig is az az ember volt, aki engem a legjobban megértett és, aki mindent tudott rólam. Most is simán rájött arra, hogy mi a valódi oka a nemleges válaszomnak, pedig én még biztos csak pár hónap múlva döbbentem volna rá a dologra. Így pedig, hogy megmondta azonnal el akartam felejteni az egészet. Nem akartam beleszeretni az egyik tanítványomba, mert tudtam, hogy ez ismét olyan dolgokkal járhat, amiket nem szeretnék elveszíteni. 

- Ha bármi segítségre lenne szükséged vagy csak egy baráti beszélgetésre, hívj nyugodtan - paskolta meg a vállam és a többiek is bólintottak erre, miszerint rájuk is számíthatok. Hálás tekintettel néztem rájuk, de belül fájt minden egyes szó, amit eddig hozzájuk intéztem. Az, hogy nem szívesen látott vendégekként kezeltem őket, mikor ideértek, az összes csúnya szó, amit intéztem feléjük. Még azt az estét is megbántam, amikor szó nélkül elrohantam és nem engedtem, hogy megbeszéljük. A haragom hirtelen köddé vált és bár a fájdalom ott maradt utána, tudtam, hogy a kapcsolatunk a fiúkkal javult valamennyit még akkor is, ha nem váltunk ismét a One Directionné, a bandává, ami minden lány szívét megmelengeti és elrabolja.

Megvártam míg elhajtottak, aztán bementem a házba, hogy felkészüljek a holnapi óráimra, de sehogy sem tudtam odafigyelni. Liam szavai jártak a fejemben, de nem akartam elhinni, amit ő észrevett. Tudtam, hogy Winter fontos számomra, de úgy gondoltam, hogy csak ennyi van köztünk. Viszont most, hogy ezt valaki kimondta előttem rá kell, hogy jöjjek van a dologban valami. Igaz nem első látásra szerelem, mint, ami a mesékben van, hanem valami más. Kedvelem Wintert olyan módon, hogy az leírhatatlan. 

A tudat, hogy köztünk kezd valami kialakulni hirtelen megijesztett, de kellemes érzéssel is töltött el. Féltem tőle, mert nem tudom, hogy Wi mit reagálna az érzéseimre. Viszont szívesen eljátszadoztam a gondolattal, mert Ő egy olyan lány, aki tényleg különleges. A bátor és céltudatos külsőben rejtőzik egy olyan belső, ami az ember szívét megmelengeti. Ő az az ember, aki bármire képes lenne mások boldogságáért, hiszen miért nem kéri senki segítségét sem? Azért, mert nem akar egyetlen-egy embert sem bajba juttatni. Nem akarja, hogy valaki feláldozza magát érte, ezért volt rám mérges és ezért került el engem. Fájt számára a tudat, hogy miatta én is megsérültem. Elmosolyodtam, ahogy belém csapott a felismerés. Ő a tökéletes számomra és nem érdekel, hogy mibe fog kerülni az, hogy megszerezzem, mert azt hiszem érzek valamit iránta.

Hirtelen felindulásból felmentem az emeletre és a kulcsommal kinyitottam azt a szobát, amit már réges-régen bezártam, mert nem akartam vele fájdítani a szívem. A hangszigetelt szobába lépve megcsapott egy olyan illat, amit már régen nem éreztem. A kapcsoló után nyúltam, melyet megnyomva az egész teret betöltötte a fény. Kellemes mosoly kúszott az arcomra, ahogy megláttam a gitár gyűjteményemet és a nagy fekete zongorát, melyek már jó pár éve itt bent porosodnak használat nélkül. A többi hangszeren is örömmel pillantottam végig, de mindig is ez a kettő volt a legfontosabb számomra. Megfogtam a falra felakasztott porolót és szépen végigmentem vele az összesen. Mikor ujjaimat végighúztam a zongorám billentyűin jó érzés töltött el. Úgy éreztem magam, mintha valami olyasmi tért volna vissza az életembe, amit eddig nagyon is hiányoltam. Felhúztam a hatalmas ablak redőnyét és leoltottam a lámpát, így természetes fény töltötte be a szobát. Kezemben a gitárommal leültem az egyik székre és csak úgy spontán elkezdtem játszani a húrokkal. Az egyik régi számunkat is eljátszottam, mikor eszembe jutott egy dallam és hozzá fogtam a dalíráshoz.

A zene betöltötte a szobát és úgy éreztem a szívem ennél hevesebben nem is verhet. Mindig is szerelmem volt a zene és most, hogy ismét hangszeren játszottam kezdett visszatérni a régi hatalmas szívű, bolond Niall, aki mindig mindenkit képes megnevettetni. Hatalmas mérföldkőhöz értem és boldogan vettem tudomásul, hogy sikerült egy falat lebontanom magam körül. Nem csak Winternek vannak olyan dolgai, amiken túl kell lépnie, hanem nekem is. És úgy látszik mi ketten egymáson segítünk, és ez örömmel tölt el.